1. fejezet

Támtárátám.:D És íme, itt is lenne a legelső fejezet.:D Úristen.! Már most köszönjük, Esztivel, hogy van 2 feliratkozónk, és Lenának is nagyon, de nagyon szépen köszönjük a kommentet^-^ Jóóó olvasást.!♥

Cher Brooks

Holnap reggel 9-kor indulunk. Már mindent elpakoltam, amit csak lehetett, és persze amire szükségem lesz/lehet.  3 hatalmas húzós bőrönd, 2 nagyobb sport táska, és 3 kisebb. Muszáj lesz ennyit vinnem, hisz 2,5 hónapos lesz a tábor. Elkezdtem lefelé vinni a táskákat, hogy holnap ne kelljen. Nos, nagy nehezen lecipeltem a bőröndöket, táskákat és ez meg volt 10 perc alatt. Mikor ez meg lett leültem a kanapéra mellettem Molly pihent. Párszor végig simítottam a selymes bundáját, és elgondolkoztam, hogy 2,5 hónapig nem fogom látni Mollyt. Se anyát, se Mandy-t. De biztosan mindennap hívom őket, ha nem is minden nap. De minden másnap. Ezeket az elméleteket anya törte meg. :

- Meg jöttem! – jött oda és egy puszit lehelt a homlokomra. – Látom te eléggé bepakoltál mindent. – nevetett.

- Hát muszáj lesz. Amúgy Mandy ma ott alszik Lauráéknál azt monda, hogy holnap elmennek sütizni valamerre.

- Majd miután elköszönt tőled. – tette hozzá.

- Felőlem.  – keltem fel és elmentem egy pohár víz ért.  – Remélem jó lesz a tábor.

- Én meg azt, hogy jól fogod magad érezni.

- Haha, legalább egy gonddal kevesebb. – nevettem.

- Te soha sem voltál terhünkre, sem a húgod. Apád is így gondolná, ha itt lenne köztünk. – csuklott el a hangja, majd egy könnycsepp futott végig az arcán.

- Hiányzik! – mentem oda az egyik képhez, amin 4en voltunk.

- Nekem is. – támaszkodott rám hátulról, és egy puszit nyomott a bal orcámra.

Apa erdész volt, egy nap pontosabban 2009 ben történt ez a dolog. Vártuk haza vacsorára. Kopogtattak olyan 7 körül az ajtón, mosolyogva nyitottam ki az ajtót, de amikor megláttam apa főnökét letörve azonnal eltűnt a mosolyogj. Ép egy nagy fenyő területet ritkítottak meg a korhadt, és öreg fáktól mikor a favágás közben az ellentétes irányba dőlt. És apára zuhant. Azonnal riasztották a mentőket, de nem tudták őt megmenteni.

- Ma spagetti lesz a vacsi. – szólalt meg anya a 2 perces csönd után.

- Rendben. Én addig elő készítem, miben megyek holnap. – mondtam hűvösen és a szoba felé vettem az irányt. Elő vettem egy rövid comb középig érő farmer gatyát, egy fehér ujjatlan felsőt, amin egy Minnie Mouse volt és egy lila, kék, fehér kockás inget, és egy hosszú szárú baba kék Converse cipőt. És a kedvenc fekete színű Ray Bannes napszemüvegem. Leültem és elkezdtem olvasni az Alkonyat legelső részét amit már vagy 6x elolvastam, de mivel imádom szívesen olvasom. 2 óra alatt ki is olvastam. Lebotorkáltam a lépcsőn egyenesen a jó illatoktól megtelt konyhába.

- Pont most akartam szólni. – mosolygott anya és letette az asztalra a tésztát és a szószt.  Merítettem és megszórtam sajttal. Minden étkezés előtt elmondunk egy imát. Most sem volt máshogyan.

- Isteni, mint mindig. – ettem meg az utolsó falatot, majd elvittem a tányért a mosogatóba.

- Örülök, hogy ízlik! – ugyan ezt megtette anya is. Rá néztem a falon lévő órára 8 óra volt.

- Hát akkor én elmentem aludni. – mentem oda anyához, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Reggel találkozzunk! – mondtam, mire ő bólintott egyet, én pedig a szobám felé vettem az irányt, majd a fürdő felé és onnan a zuhany alá, megmostam a hajam, majd kicsit még áztattam magam. Megszárítottam a haja, és felöltöztem. Bementem a szobába. Befeküdtem az ágyba és néztem egy kicsit a tv-t valami díj átadó ment, ahol megint a One Direction lett az első. A húgom nagy fan azt a szöszit tartja férjének. Én nem nagyon vagyok értük oda. Mikor vége lett, megpróbáltam elaludni, de valahogy az a göndörke volt a fejembe.. az a Harry vagy ki. Furdal az a gondolat, hogy tuti vele álmodok. Így is lett. Reggelt 7 kor ébresztett Mandy.

- Ébresztő álomszuszék! – rángatta a takaróm a 15 éves húgom.

- Még 5 perc.

- Nem, most azonnal! – Nem tehettem nagyon mást felkeltem és a kelleténél is frissebbek éreztem magam lehet, hogy a tábor miatt, de lehet, hogy Harry miatt, akivel álmodtam.

Elindultam a fürdő felé, megmosakodtam, felöltöztem és a többi dolgot megcsináltam, amit kellet, elkészültem 1 és fél óra alatt. Lementem enni, majd fogat mostam. Eljött az idő az induláshoz. Anyuék kivittek a megbeszélt helyre, páran már voltak ott gondolom ők is jönnek.

- Hát itt az idő. – néztem anyára, és Mandyre.

- Hiányozni fogsz! – ezt még nem hallottam Mandy szájából. Soha sem voltunk jó testvérek, mindig voltak vitáink.

- Nekem is húgi! – öleltem át, és egy puszit nyomtam az arcára.

- Szeretlek! – mondta anya.

- Én is titeket!

- Aztán nehogy bepasizzál. – mondta gúnyosan Mandy.

- Haha, majd azt én eldöntöm! – kacsintottam majd elröhögtünk magunkat.

Meg érkezett a busz, nagy nehezen bepakoltam, és felültünk. Egy szőke hosszú hajú lány mellett volt hely, a szemei hatalmas tengerkék színűek voltak.

- Elnézés t.- szólítottam meg a kifele bámuló lányt, aki egy mosollyal fogadott.

- Szia. – mosolygott.

- Szia! Szabad ez a hely?

- Persze, ülj csak le! – ültem mellé és integettem anyáéknak. Elindultunk.

- Amúgy Cher vagyok. Cher Brooks. – nyújtottam a kezem.

- Lottie. Lottie Tomlinson és szereted a galambokat? – nézett rám nagy szemekkel.

- Igen, de miért?

- Mert én imádom őket!

Fele utat végig beszéltük, aztán mindegyikünk elaludt, hisz 7 órás út állt előttünk. Kb 6 órát aludtam, imádok aludni. Felnéztem, Lottie a telefonját nyomkodta.

- Haha jó reggelt. - mosolygott.

- Neked is.

- Amúgy mindjárt ott vagyunk.

Kinéztem az ablakon és láttam, hogy beérünk New York belvárosába. Mutattam Lottienak a Szabadság szobrot ami mellet elmentünk. 20 perc múlva megérkeztünk egy hatalmas fa ház féleséghez ami akkora volt, mint egy rendes nagy családi ház. Kivülről gyönyörűen ki volt dolgozva, az udvar, a játék pálya, és a lakosztály ha lehet így fogalmazni. Kb 8 ember várt már ott a bejárat előtt. A kaputól nem messze egy bazi nagy elegáns medence feküdt körülöttük pedig sok - sok nap ágy. Leszálltunk a buszról, és kiszedtük a bőröndket. Oda botorkáltam egy padra és Lottie is követte a példát. Leültünk.

- Amúgy ki szervezte ezt az egész tábort? - néztem Lottiera aki a haját nézegette.

- A bátyámék. De majd meg látod.

- Hát oké.

Úgy tűnt mindenki megérkezett, most már csak a vezetőre kellet várni aki pár perccel utána megérkezett egy hatalmas fekete, sötétített ablakú terep járóval. Abból kiszállt egy nagyobb termetű ember.

- Táborozók egy kis figyelmet! - emelte fel a hangját, hogy mindenki hallja, és oda jött hozzánk. Körbe vettük őt.

- Szeretettel üdvözlök mindenkit !  A nevem Paul , én vagyok  az az ember aki a ti épségeteket, és egyéb dolgaitokért felelős. A vezetők azt kérték, ha netán felismeritek őket akkor legyetek ön magatok. Tekintsetek rájuk úgy, mint normális ember persze azok csak kicsit másabb rangúak, mint ti. - nyitotta ki a kaput, mi meg mentünk utána. A ház mellet volt egy kisebb kuckó úgy nevezett tanterem. Mindenki beférkőzött vagy úgy 20-an lehettünk. Leültünk a névre szóló székekre. Pont Lottie mellet ültem.

- Nos miután ki osztottam a tábor részletesebb bemutatását, szabályát, és hogy ki kivel fog egy szobában lakni utána megkérek mindenkit, hogy maradjon a helyén. Ekkor nyílott az ajtó és 5 srác lépett be. Mindenki elkezdett síkonyálni és örömében könnyezni miközben azt hajtogatják, hogy One Direction.

- Halihó táborozók! - fogott egy mikrofont a kezében az egyik. - Louis Tomlinson vagyok, és én alkottam azt az ihletett, hogy énekest/énekes nőt faragjunk belőletek persze nem szó szerint hanem úgy általánosan... vagy is értitek. - mosolygott. Közben Paul kiosztotta a papírokat. 

- Ők itt Harry, Niall, Zayn, Liam ők is veletek fognak lakni. De van pár dolog amit be kell tartanotok. - ekkor mindenki csendben lett.

- Úgy kell ránk tekintenetek. mint átlagos ember és, mint a haverotok. És ha lehet senkinek sem kéne tudnia, hogy mi szerveztük, hisz megbízunk bennetek ezért választottunk ki pont titeket a több ezer jelenkezőböl.

Közben Harry vette át Louistól a szót.

- Sziasztok! Nos, én csak annyit szeretnék mondani, vagy jobban mondva kérni, hogy akik egy szobában lesznek azok álljanak csoportokba, és kérlek benneteket ne hagyjátok el az épületet. A szomszédban van egy nagyobb bolt amit arra építettünk nektek, hogy a szükséges dolgokat megtudjátok venni. Ha valakinek nincs elég pénze azt mi fogjuk állni ! - tette le a mikrofont.

- Hé, Lottie amint látom egy szobában leszünk.

- Igen igen. És ő Louis a bátyám. - mentünk a szobánk felé pontosabban még 3 lánnyal együtt. A 6-os szoba volt a miénk. Emeletes ágyak a fal mellet, nagy szekrények az ágyak mellet, és kisebb éjjeli szekrények. Minden szobához tartozott egy kisebb fürdő szoba. Pár asztal és szék még a szobában. Lila színű falak és pár táj kép díszítette a szoba falát. Redőny az ablakokon és a falhoz hasonlóan lila átlátszó függönyök. Lottieval mentünk be legelőször, majd jött utánunk a 3 lány.

- Stipi stop én alszok felül. - kiabálva futott az ágyhoz Lottie.

- Ezt megbeszéltük, mivel utálok magasan lenni. - jelentettem ki majd be vonszoltam a cuccost. Szerintem az a barna hajú lány nem nagyon kedvel, mivel ő még köszönni sem köszönt, meg fintorgott rám amikor beértünk a szobába. Bepakoltam a halom ruhát a szekrénybe. Megegyeztünk Lottieval, hogy fele szekrény az övé fele az enyém. Leültünk Lottieval beszélgetni. Majd mindenkinek ki kellet menni a tanterembe.