5.fejezet

Sziasztok, manók ! Sajnálom, hogy csak most tudtam az új fejezettel érkezni, de nagyon elfoglalt hetem volt..dogák, tz-k ezrei várt egész héten rám.. és persze energia a nap végére : 0% ... Deeeeeeeeeeeeeeeee tádááááááááááááááááááá itt az új fejezet. xx ♥
Lenush: Igeeeeen valaki mérges. :D De majd megtudjátok a köviben, hogy mi lesz ;) xx ♥
Dorka Bohner: Haha, forrósodik a légkör. :) Igyekszünk ! :D ♥ xx
ESZTI. ♥ xx

Cher Brooks

Leültem egy napozóágyra és napoztam, mikor 2- vel arrébb sikonyálás-t hallottam. Harry és Louis azt a Jacky-t azt hiszem ez a neve dobták bele a vízbe. Kb. 5 percet, ha feküdtem ott. Bementem a közös lakosztályba és valami élelem után kutattam. Eltotyogtam a lakosztályunkhoz, és bementem a szobánkba. Nem nagyon volt kedvem Harry mellet aludni, hisz ismeretlenek mellet nem alszok szívessen. most sem akarok így tenni megfogtam a cuccaimat és körülnéztem, hogy hol lehet vendégszoba. Szerencsémre találtam egyet. Bementem és kipakoltam még jó hogy a szobához „járt” egy kisebb fürdő szoba.. bepakoltam a fürdős cuccokat majd a falba épített szekrénybe a ruháimat is, amik a bőröndökben voltak. Épp a gatyáimat raktam a szekrényben, amikor valakinek a karjai a derekam köré fonódtak. Megfordultam és megláttam Harryt. A haja össze visszaállt néhol vizesebb tincsek, amik a homlokához ragadtak, vagy csak úgy lógtak.
- A szívbajt hoztad rám. – furakodtam ki a tartásából.
- Sajnálom én nem akartalak megijeszteni csak érdekelt, hogy hova tűntél, de még is miért jöttél át ide? – szemei elkerekedtek.
- Semmi baj, és köszi. Tudod nem szeretek idegenek mellet aludni.. és hát nekem te még az vagy. És hidd csak el, hogy mellettem nem igazán aludnál, mert elfoglalom az egész ágyat.. tudod hason fekvés. – osztottam az észt, hisz én vagyok miss. tökéj.. El ne higgyétek.
- Értem én, de ezt az elején mondhattad volna.. apropó ez nem hiányzott? – mutatta azt a képet a kezében, amit mindig magamnál hordók szerintem kieshetett, de amint megláttam a tárgyat a kezében, mint a villám kikaptam.
- Kösz. – amilyen gyorsan csak tudtam beletettem az éjjeli szekrény fiókjába.
- Szívesen, de héé nem ettem volna meg. – értetlenkedett.
- Jó gondoltam csak nekem az a legnagyobb érték.. – sütöttem le a szemeim.
- Megkérdezhetem, hogy kik ők? – dörzsölte meg a tarkóját.
- Lényegtelen. – erőltettem egy mosolyoj-t az arcomra.
- Kérlek. – az ujjával végig simította a csuklóm.
Elhúztam onnan a kezem és az erkély fele vettem az irányt.. kint már sötétedett.
- Az apukám és én. – csuklott el a hangom.
- Értem. – szorította össze az ajkait. – Figyi ha kell, valami kint leszek. – mutatott az ajtóra.
- Rendben. – nem akartam elmondani neki, hogy mi történt vele, még ha nem is kérdezte.. nehéz erről beszélni, sőt a legnehezebb. Egy hatalmasat sóhajtottam majd leültem az ágy szélére. Elő vettem azt a képet, amit, az előbb vettem el tőle. Megfordítottam.
„A családban meg tanuljuk értékelni az embereket attól függetlenül, hogy hogyan néznek ki, vagy mit tudnak értünk tenni. Meg tanulunk a belsőnkből szeretni.” – ez állt rajta apa írta rá mikor át adta nekem. Pontosan a balesete előtti nap.
Mikor ezt olvasom, elzárom a gondolataim a külvilágtól, és nem gondolok semmire. Letöröltem a könnyeim. Arra lettem figyelmes, hogy kintről hangos zene hallatszott. Felvettem egy Ed Sheeran-ös pólót, és visszavettem azt a gatyát, ami volt rajtam. Ki mentem az udvarra a betonos résznél, ami valljuk be hatalmas volt, fények lógtak körös-körül, a fekete hajú énekes a bandából ő volt a DJ. Lottie futott hozzám.
- Most akartam szólni, hogy lesz egy kis „Héé, leendő belli énekes ez egy nyitó buli”. De látom már megelőztél abban, hogy bemenjek érted. Igaz még alkoholt nem ihatók, és gondolom, hogy te se de Louisék már kezdik a bekábulást. – mosolygott és Louisékra mutatott, akik valami innivalóval táncoltak és beszélgettek. A többiek táncoltak, ittak, ettek, beszélgettek. Én elindultam céltalanul Lottie meg utánam, mint valami pióca. Jó nem idegesítő, de kicsit fura, hogy 3 órája ismerem és a legjobb vagy is mondhatni annak, hogy az lb-jének tekint. Véletlen meglöktem azt a csajt, aki Louissal alszik, és hát balszerencsémre a kezében lévő inni valót sikerült rá löknöm.
- Nagyon sajnálom én nem akartam. – fogtam egy zsepit és itattam fel a pólóján lévő inni valót.
- Vigyázz merre mész.. most nézd mit tettél. – nézett rám szurossan.
- Esküszöm, hogy véletlen volt. – mentegetőztem, de fölösleges volt.. levállalt és elment. – Szép volt Cher.. – mérgelődtem, majd mögém fordultam és láttam, hogy Lottie röhög a csajon.
- Szerintem megérdemelte. – kuncogott.
- Én nem akartam semmi rosszat.. Nem láttam és véletlen neki mentem mondjuk ez, hogy függ össze?! Na mindegy lényeg, hogy nem akartam, és bocsánatot kértem.
- Ne is törődj vele. – legyintett. – menjünk oda a bátyámékhoz. – mutatott a kisebb banda felé. Kiszúrtam, hogy Harry engem bámul.
- Biztos jó ötlet? – súgtam oda.
- Persze nem esznek meg.. ismerem, az 5 barmot tudom, hogy milyenek. – nevetett és a csuklómtól fogva maga után vonszolt.
- Emberek bemutatom Chert. – mutatott rám.
- Nagyszerű vagy!..- motyogtam az orrom alatt halkan.
- Szia! Louis vagyok! Louis Tom…
- Tomlinson. – mosolyogva segítettem ki az utolsó szaván.
- Eltaláltad. – mosolygott.
- Niall. – ölelt át. Mondjuk nem igazán értettem, de mindegy.
- Ööö szia!
- Liam vagyok, és hééé nem kérsz ilyet? – mutatott egy üvegre.
- Ízé én nem ihatók alkoholt.
- Ez nem az te kis butus! Én sem iszok alkoholt, mivel egy vesém van és az is kárba menne, ha sokat innék. Ez csak gyömbér, nyugi! – emelte felém az üveget.
Elvettem és bele ittam.
- Ő Zayn Malik aliász DJ Malik. – nevetett Louis.
- Engem meg már ismersz, de remélem, jobban megfogsz. – mosolygott kajánul.
- Ö biztos.
- Nyugi csak kicsit bejössz neki.. mindig ilyen. – forgatta meg a szemeit Louis és röhögőt.
- Na, várj csak Tomlinson! – kergették egymást egészen a medencéig, mikor Louis elkiáltotta magát.
 MEDENCÉS BULIIIIII!
Mindenki megindult a hatalmas medence felé.
- Erre mit kéne mondanom? – néztem értetlenül magam mellé, de akkor kellet rá jönnöm, hogy Lottie itt hagyott.
Leültem.. egyedül.. sötét volt.. elgondolkoztam azon, hogy tényleg jó ötlet volt ez az egész.
A karomon egy vízcseppet éreztem, magam felé néztem láttam Harryt. Leült mellém, majd felém fordult és a szemeim fürkészte.
- Baj van? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, nincs.
- Biztos? – nézett megkönnyebbülve.
- Biztos.
- Figyelj, amit Louis az elöbb mondott az.. Az hülyeség.. tudod sokat ivott és ilyenkor össze visszahord mindent. Olyan tipikus Louis Tomlinson aki be van rúgva.
- Semmi baj, és értem. – töröltem le a kezemen lévő vízcseppet.
Harry lassan a nedves kezével az arcomhoz közelített és az arcomon pihenő haj tincsem eltűrte a fülem mögé, amitől zavarba jöttem.
- Nem vagy éhes? – kicsit közelebb kúszott.
- Egy kicsit.
- Akkor gyere! –állt fel és nyújtotta a kezét. Az arcáról a kezére irányult a tekintetem. Félénken megfogtam a kezét, és felsegített. De ahogy elnéztem nem igen akarta elengedni.
Kérdően figyeltem, ahogy a közös konyha felé veszi az irányt.